2019. szeptember 20., péntek

Érted nyíló virágok /VII.

„- Sajnálom, hogy szó nélkül eltűntem, és azt is, hogy nem szóltam, hogy visszajöttem. Személyesen akartam, csak nem éppen így...
 Keith szeretne odalépni és megölelni, de nem biztos, hogy szabad máris határokat feszegetnie.
- Örülök, hogy itt vagy – mondja inkább.”
A fanart Lanamaru munkája.

2019. szeptember 19., csütörtök

Mire van szükségem? #műhelytitkok

 
avagy milyen szoftvereket, programokat használok az írással töltött mindennapok során?

2019. szeptember 18., szerda

Milyen illata van az űrnek? [Egy év az űrben könyvajánló]


A Földről visszaverődő fény olyan megdöbbentően világos és tiszta, amilyennek még életemben nem láttam. Odalent mindent a légkör szűrőjén át látunk, amely tompítja a fényt, de idefent, a kozmosz ürességében csodásan ragyog a nap. Lenyűgöző a Földről visszaverődő fények játéka. Egy pillanattal ezelőtt még egy gépezet miatt bosszankodtam, most pedig a világ legszebb kilátásában gyönyörködöm.
Az űrruhán belül úgy érzem magam, mintha egy ki űrhajóban lennék, nem úgy, mintha viselnék valamit. Felsőtestem a kemény törzsrészben lebeg, a fejemet sisak borítja, és hallom, ahogy a ventilátor megnyugtató zümmögéssel keringeti a levegőt. A sisakban enyhe vegyszerillat kering, de cseppet sem kellemetlen – valószínűleg a páramentesítő szaga, amellyel a sisak üvegét kezelték. A fülhallgatót a kommunikációs sapkába építették, de Tracy és Kjell hangja olyan erős, mintha néhány méternyire lennének tőlem, és jól hallom saját légzésem furcsán felerősödött hangját is.
Bolygónk felszíne 400 kilométerrel alattam szédítő, 28 ezer km/h-s sebességgel suhan. A földieknek körülbelül tíz perc kell a következő utasításhoz: menjünk ki, ahol jobban tudunk mozogni, és ellenőrizhetem, nem szivárog-e társam szkafandere. A hideg űrben a szivárgás olyannak látszana, mintha hópelyhek törnének elő az öltözék puttonyrészéből. Talán folytathatjuk. Ha nem látok hópelyheket.”

2019. szeptember 17., kedd

Nyolc éves a blog! [rendszerüzenet]


Ezen a napon nyolc éves a blog, úgyhogy hadd meséljek egy kicsit arról, mi történt mostanában, és mi fog történni még idén~

2019. szeptember 13., péntek

Érted nyíló virágok /VI.

„- Ez meg mi? – A kérdést saját magának teszi fel, ám a rádiókapcsolaton keresztül meglepő válaszok érkeznek felé:
- Úgy néz ki, mint egy páncélos dinoszaurusz. – Ez Griffin hangja, és a dinoszaurusz talán közel lehet a megoldáshoz.
- Szerintem ez egy Pokémon. – A tipp Rizavitól jön, és rendben, még ez sem túl távoli találat.
- Technikailag ez egy kaiju – közli Leifsdottir, és ezzel az egésszel valójában nincsenek előrébb.”
A fanart Ikimaru munkája.

2019. szeptember 6., péntek

Scars, broken hearts

Fandom: Voltron: Legendary Defender
Páros: Shatt [Takashi Shironage x Matthew Holt]
Korhatár: csóknyi
Megjegyzés: a bejegyzés végi képhez akartam valami sztorit kitalálni, meg egy másikhoz, szintén ettől az alkotótól. A képet amúgy Lionda Pearl mutatta, szóval hálás köszönet érte, mert azóta is imádom :P
Történet: Shiro elmékei között bújkál valami egy bizonyos borostyánszín tekintetről, és szeretne rájönni, mi is az pontosan. Időben a nyolcadik évadban járunk, de semmi spoiler nincsen.
Terjedelem: one-shot, 1800 szó
A cím és a dalidézet a Green Day - Outlaws című számából van.
A fanart alkotója Angie.
Jó olvasást~