2018. október 12., péntek

Spacedads~

Voltron: Legendary Defender one-shot 1200 szóban. Shadamék félkomoly értekezése a gyerekeikről, azok jelenléte közben is. És megpróbáltam kicsit vicces lenni. És a queerbait. Az fontos. A fanart alkotója Chrimson Chains. Jó olvasást~



Spacedads



- Szóval, kezdjük az elején: egyedülálló apuka lettél az utóbbi időben? – A kérdés Adamtől hangzik el. Az elején nem túl pontos, de valamikor talán erről is kell szót ejteniük.
- És a gyerekeim kamaszok – sóhajtja válaszul Shiro, és egész kicsit előre dől. – Biztos, hogy ezt most akarjuk megbeszélni?
- Mikor máskor?
- Nem is tudom...
- És amúgy is, nem beszélhetünk folyton a háborúról. – Shiro csak hallat egy újabb sóhajt, egyetértése jeléül. – Különben soha nem fog eltűnni ez a görcs a válladból.
- Aú – feleli, és inkább megpróbál lazítani, amíg Adam a vállában lévő izmokat masszírozza. Az érzésnek kellemesnek kellene lennie, de Adam szerint a túl sok stressz miatt nem az. Shiro nem igazán tud vitatkozni. – Amúgy is, nem lehetne nagybácsi?
- Azt a posztot Coran ellopta előled – veti ellen.
- Valójában – kezdi –, valójában Pidge-et visszaadtam a bátyjának, Keith megtalálta az édesanyját, és a többieknek is ott a családjuk. Szóval csak megőrzésre voltak nálam.
- Feladat teljesítve, jöhet a következő. Mikor pihensz már egy kicsit?
- Éppen pihenek – jelenti, és megpróbál hátramosolyogni, de a mimika fintorba torkollik.
- Ez itt régen is mindig becsomósodott – mondja, a hangja puha, mosolygós, egészen olyan, mint régen, mikor csak az ő közelében engedte meg magának ezt a hangsúlyt.
- És – teszi hozzá –, és egyébként meg nem vagyok egyedülálló.
- És nekem mikor is akartál szólni?
- Én azt gondoltam, egészen egyértelmű azok után, hogy a múltkor...
Szisszenéssel nyílik az ajtó, Pidge sétál be fejhallgatóval a fején és egy táblagéppel a kezében. Csak az egyik füléről mozdítja el párnákat, mikor megpillantja őket.
- Csak valami nasit keresek – mondja, mintha megzavart volna bármit is. Nem mintha lenne esélyük kettesben lenni a szárny ebédlőjében, ahol az egész Voltron-Atlas csapat szállása van kijelölve.
- Az éjszakai evés nem tesz jót egy növésben lévő szervezetnek – jegyzi meg Adam, mire Pidge lesújtó pillantással jutalmazza.
- A szüleimet már meggyőztem a bioritmusom helyességéről, Mr Spacedad-kettő-pont-nulla, úgyhogy úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna – közli mellé. – Egyébként Matthew vonalban van, akartok vele beszélni?
- Hogy nem tűnt fel senkinek, hogy ez a lány egy Holt? – morfondírozik Adam magának félhangosan.
- Az emberek vakok, már nem sértésből mondom – morogja válaszul Pidge, míg bemászik a hűtőbe. Fél kézzel feléjük löki a táblagépet az asztalon.
- Hangot kaphatunk? – kérdez rá Shiro.
- Bocs-bocs – és megböki a fejhallgatót, hogy megszakítsa a két eszköz közti összeköttetést, és ezzel Matthew sem tátog már a semmibe látszólag.
- Szóval most be kell köszönnöm megint? – kérdez rá, és lelkesen integet nekik az univerzum túloldaláról. – Hé, nem hiszitek el, mit találtunk ki apával.
- Mesélj – biztatja, mert hallani valamit, amiben nem szerepelnek parancsok vagy az ő megoldására váró feladatok, csak üdítő lehet.
- Fel akarjuk szerelni az Atlast a Galra hiperugrásával, na? Éppen arról beszéltünk Ryner embereivel, hogy megoldható-e szerintük, hogy egy balmera-kristályt csak arra használunk, hogy meglegyen hozzá a kellő energia. Némi változtatást kell eszközölni itt-ott, de elvileg nem lehetetlen a hajtóműveknél átépíteni, és másodpercek alatt ott vagyunk, ahol akarunk.
- Nem a tűzerő és a pajzs erősítésén akartatok dolgozni? – teszi fel a kérdést Adam mögötte.
- Haver, az tegnap volt. Azóta azt is meg akarjuk oldani, hogy az oroszlánokat lehessen dokkolni az Atlasszal. – Matthew legyint egyet.
- Belefér egyetlen utazásba ennyi minden? – teszi fel a kérdést Shiro, egy kicsit elnézően, ugyanazzal az érzéssel, mint amikor Matthew és Sam olyasmik iránt mutattak egészen elképesztő érdeklődést, amiért nagyjából rajtuk kívül senki.
- Tíz földi nap múlva elindulunk vissza, bármeddig is jutunk. Rynerék addig tudnak nekünk terveket készíteni – hadarja. – De hé, Shiro, ha sikerül beépíteni a hiperugrást, kell majd valaki a hídra, aki ért a számokhoz és a száguldozáshoz.
- Itt most nem magára gondol – szólal meg Pidge a hűtő mélyéről.
- Majd elgondolkodunk rajta – ígéri mosollyal, és Matthew kihajol a képből míg ásít egyet.
- Oké, nekem takarodó van, visszaadnátok Katie-t egy percre?
- Persze, jó éjszakát és várunk vissza titeket – köszön el, a másik széles mosollyal integet nekik. Pidge anélkül nyúl fel a táblagépért, hogy felnézne, és Adam mögötte egész finom rettenettel a hangjában azt súgja:
- Ugye nem egyenesen a hűtőből kanalazza a mogyoróvajat?
- Attól tartok – súgja vissza Shiro, mert ő egy őszinte ember. Szinte hallja, amint Adamben belül valami visszafordíthatatlanul összeomlik, de nincs idejük törődni vele, mert ismét nyílik az ajtó.
Pidge felnéz, de amint megpillantja az érkezőket, nyugodtan eszik tovább. Legalább már nem a hűtőből, fellendül a pultra.
- Itt ilyen meeting van? És nekünk nem is szóltok? – kérdezi Lance, és kiszolgálja magát a hűtőből, és összekoccantja a palackot Pidge üvegével mielőtt beleinna. Pohár nélkül. Keith félig eltűnik az egyik szekrényben, majd a talált fémtálat vízzel tölti fel, hogy a nyomában lévő kozmikus farkasnak adja.
- Keith, mi abból ettünk korábban – mondja Adam, a hangja szándékosan visszafogott-nyugodt.
- A forróvíz fertőtlenít és különben is, a farkas tiszta, oké? – feleli Keith az állattartók sajátos önérzetével.
- A gyerekeid rettenetesen el vannak kapatva, Takashi – közli Adam a végső konklúziót és leroskad a mellette lévő székre.
- A fiúd mindig ilyen idegeskedős volt? – címzi neki a kérdést Lance.
- Attól tartok – hagyja rá Shiro.
- A magnézium jót tesz erre, nem? – jegyzi meg Pidge.
- Vagy egy új idegrendszer – tódítja Keith, és mindhárman összevigyorognak.
- Srácok, elég már – szól rájuk végül, de nem tud nem mosolyogni. – Valójában mindannyiunknak régen aludnia kéne, szóval mi lenne ha...
- Shh, valaki jön! – vág közbe Lance, és egy akciófilmes mozdulattal lesodorja magával Pidge-et a pultról. A mogyoróvajas üveg nem koppan a padlón, ami jó előjel.
A jelenet egészen egyszerűen elképesztő, ahogy mind a négyen köddé válnak az étkezőben, ami mindössze a pultból és az asztalokból áll. Egy pisszenés sem hallatszik, amikor Iverson parancsnok belép a helyiségbe.
- Hangokat hallottam – mondja magyarázatképp, mert kettejüket igazán nem róhatja meg a takarodó utáni közös helyiségekben való tartózkodásért.
- Épp indulni készültünk – feleli Shiro nyugodtan, véletlen sem pillantva bármerre a helyiségben. Adam meggyőzően biccent mellette. Iverson távozik és egyszerre több fellélegzés hallatszik.
- Oké, ez lenyűgöző, hogy tudnak ilyet? – a kérdés költői persze, de a válasz kézenfekvő.
- Kémkedtem a Galra ellen – mondja Keith, mintha ez mindennapos lenne.
- Kémkedtem magamnak itt – von vállat Pidge.
- Többször osontam ki innen mint bárki előttem – húzza ki magát Lance. Aztán lepacsiznak és végül mindannyian a kijárat felé veszik az irányt, mintha mi sem történt volna. – Legyetek jók – integet hátra Lance nekik, és csend lesz.
- Mit is mondtál, visszaadtad őket?
- Attól még család maradunk – feleli Shiro magától értetődően.
- Mégiscsak te vagy az apjuk – mutat rá Adam.
- Fiatal vagyok apának – sóhajt fel.
- Persze-persze, ezen korábban kellett volna gondolkodnod, már késő. – Felszedelőzködnek közben, hogy ők is aludni induljanak.
- Ez esetben csak gratulálni tudok, mert te is megnyerted őket.
Adam kínlódva sóhajt, de csak annyit mond:
- Ha ezt előadják a saját konyhámban is, ki lesznek tiltva, most szólok.
- Velük beszéld meg.
- Meg is fogom – fogadkozik, és amíg a csendes folyosón sétálnak, összefűzik az ujjaikat.

2017. december 21. – 2018. szeptember 01.



Ps.: Hunk csak azért maradt ki, mert ő túl jó gyerek, hogy éjszaka kódorogjon. (Vagy éppen csillagokat néznek Shayjel ;))

2 megjegyzés:

  1. Egy aranyos fic egy csúnya hideg reggelen mindig jót tesz az ember lelkének. <3 (Az új idegrendszerre azt hittem meg fogják jegyezni, hogy az Shironak se segített xD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia itt, és örülök, hogy tetszett <3 (Ugyan, Shiro jól tűri a gyerekeit :33 Adamet meg majd megedzik ;)) Köszönöm, hogy írtál~

      Törlés